Gyenes Gitta 1929-ben készült Csikágó című festménye Budapest VII. kerületének nyüzsgő, sokszínű világába kalauzol. A festmény nem csupán egy jellegzetes pesti városrész látlelete, hanem egy kivételes művész személyes élményeinek és expresszionista látásmódjának lenyomata is. Gyenes Gitta életútja, József Attilához fűződő kapcsolata és a történelem viharai között kibontakozó művészi pályája legalább annyira izgalmas, mint maga a festmény. A Magyar Nemzeti Galéria Elhivatottak című tárlatán jártunk.

Erzsébetváros Csikágó városrészének ikonikus hangulatát adja vissza Gyenes Gitta Csikágó című festménye, amely a VII. kerület nyüzsgő világát tárja elénk. Az 1929-ben született alkotás Budapest VII. kerületének a nagyjából a Keleti pályaudvar és a Városliget közé eső részéről született. A XIX. század végi gyors iparosodás idején a fővárosba költöző munkások számára rohamtempóban kellett fölhúzni emeletes bérházakat, így ez a rész a szabályos derékszögű utcáival, a hasonló beosztású lakóházaival valóban olyan gyorsan és tervezett módon nőtt ki a földből, mint amerikai névrokona. A kép Budapestnek ezt a karakteres, nagyvárosias negyedét ábrázolja. Az egymásra torlódó házakon „bor”, „sör”, „kocsma”, „borbély”, „vendéglő” feliratok olvashatók megannyi más mellett, amelyek közül fölül a „Schmoll” cipőpaszta az egyetlen, konkrét céghez köthető hirdetés.

A vibráló színesség, a szaggatott, tördelt formák remekül érzékeltetik a nagyváros végtelen, monotonnak tűnő, de mindig más dinamikájú mozgását. A művész minden bizonnyal valódi élmények és igazi képi források alapján festette meg a pesti Csikágót. A városrész két nagy mozija, az Imperiál és a Chicago nagyon közel helyezkedtek el egymáshoz: az Imperiál az Aréna úton (a mai Dózsa György út), a Chicago pedig az István utca és az Aréna úti sarkán. Ez a ház ma is éppen olyan zárt körerkélyes képet mutat, mint nagyjából száz évvel ezelőtt. A festményen két mozi látszik. Egyáltalán nem kizárt, hogy a művész – kellően stilizálva és expresszionista módon torzítva a látványt – épp az István utcai jellegzetes házat és a benne működő Chicago mozit helyezte képe középpontjába.

A művész a Városliget szomszédságában lakva mindennap átsétált ezen a nyüzsgő, ellentmondásos pesti városrészen, és lenyűgözte a modern nagyvárosi élet lüktetése, nyers valósága. A mű a művész személyes élményeiből, korabeli társadalmi megfigyeléseiből és az expresszionista avantgárd iránti érdeklődéséből született. Gyenes Gitta a Liget túloldalán, a Mexikói úton lakott, így amikor a belvárosi galériákba és kiállítóhelyekre sétált, rendszeresen keresztezte a VII. kerületi Csikágó negyedet. A festmény nem puszta fantázia szüleménye, hanem valós utcaképeken alapul.

Gyenes Gitta, született Gottlieb Margit (1887. március 24. – 1960. szeptember 25.) Gottlieb Ferenc debreceni származású mérnök és Bettelheim Lujza gyermekeként látta meg a napvilágot. Budapesten kezdte meg művészeti tanulmányait Karlovszky Bertalannál, ezt követően Nagybányán, Bécsben, majd Rómában képezte magát tovább. Római tanulmányai idején, ismerkedett meg A Hét című folyóirat olaszországi tudósítójával, Wallesz Jenő újságíróval, akivel 1907. szeptember 1-jén Budapesten, a Józsefvárosban házasságot kötött.

1910-től több kiállításon bemutatta alkotásait, ott volt a Könyves Kálmán Szalon, a Művészház és a Nemzeti Szalon kiállításain. 1914-1915-ben részt vett a San Franciscó-i világkiállításon, amelyet a Panama-csatorna megnyitásának ünneplésére rendeztek. Itt elnyerte a kiállítás ezüstérmét. Több helyen említik, hogy porcelánfestéssel is foglakozott, de a festés maradt örök szenvedélye. 1928-ban tagja lett a haladó szellemű Képzőművészek Új Társaságának. Férjével, Wallesz Jenő újságíróval megalapította a budapesti Gyenes Irodalmi Szalont, amely a korszak művészeti és irodalmi életének fontos találkozóhelye volt. A húszas években ismerte meg József Attilát, aki Gitta lányának, Wallesz Lucának udvarolt. Gyenes Gitta megfestette József Attila portréját, a költő pedig több híres versét is neki írta, a Nyár volt és a Miért hagytál el, hogyha kívánsz című költemények, vagy Az a szép, régi asszony versek Gyenes Gittához szóltak.

A költő részéről valódi vonzalom és szerelmi érdeklődés mutatkozott Gyenes Gitta iránt, Gitta részéről azonban inkább kedves, játékos, baráti közeledésről beszélhetünk.

A történelem Gitta családját sem kerülte el, így művei már nem kerülhettek kiállításra olyan helyen, ahol zsidó származásúak kitiltásra kerültek, az OMIKE Művészakció által rendezett valamennyi, 1939-1944 közötti képzőművészeti kiállításon részt vett. A német megszállás után számára és családjára a gettó, a kényszermunka és a bujdosás várt. Műveinek bemutatása 1946-tól folytatódott, de meglehetősen ritkán állíthatott ki. Az újrafelfedezéshez 1978-ig, a Nemzeti Galériában rendezett kiállításig kellett várni. Most a Magyar Nemzeti Galéria „Elhivatottak. Magyar képzőművésznők a 20. század első felében” kiállításon több munkája is látható.

József Attila verse Gyenes Gittához:

AZ A SZÉP, RÉGI ASSZONY

Azt a szép, régi asszonyt szeretném látni ismét,
akiben elzárkózott a tünde, lágy kedvesség,
aki a mezők mellett, ha sétálgattunk hárman,
vidáman s komolyan lépett a könnyü sárban,
aki ha rám tekintett, nem tudtam nem remegni,
azt a szép, régi asszonyt szeretném nem szeretni.
Csak látni szeretném őt, nincs vele semmi tervem,
napozva, álmodozva amint ott ül a kertben
s mint ő maga, becsukva egy könyv van a kezében
s körül nagy, tömött lombok zúgnak az őszi szélben.
Elnézném, amint egyszer csak tétovázva, lassan,
mint aki gondol egyet a susogó lugasban,
föláll és szertepillant és hirtelen megindul
és nekivág az útnak, mely a kert bokrain túl
ott lappang, elvezetni a távolokon által,
két oldalán a búcsút integető fákkal.
Csak úgy szeretném látni, mint holt anyját a gyermek,
azt a szép, régi asszonyt, amint a fényben elmegy.

1936. július - október

Fotók:

Gyenes Gitta: Csikágó (1929)
Gyenes Gitta: Cigarettázó önarckép (1932)