Az előadásomban az atomelmélet fejlődésének meglepő eredményekkel, díjakkal és igazságtalanságokkal övezett útját követem végig a Dalton atom-modelltől a kvarkokig.

Az atomot 1904-ig tömör, oszthatatlan golyónak képzelték. Ezt írta felül Thomson, aki miután felfedezte az elektront, megalkotta a „mazsolás kalácshoz” hasonlított atommodelljét. 1911-ben  Rutherford szórási  kísérletéből az derült ki, hogy a pozitív töltésű anyag nem egyenletesen oszlik el az atomban, hanem igen kis térfogatban, az atommagban koncentrálódik, így az atom nagy része „üres”. A neutron felfedezésével vált lehetővé az atommaghasadás létrehozása 1938-ban. A kísérleti megvalósítás Otto Hahn nevéhez fűződik, az elméleti magyarázat pedig Lise Meitneréhez. Otto Hahn Nobel díjat kapott, Lise Meitner azonban nem részesült elismerésben. 1964-ben két fizikus egymástól függetlenül vetette fel, hogy a protonok és a neutronok még kisebb részecskékből, kvarkokból állnak. Itt is az az igazságtalanság történt, hogy csak az egyikük, Murray Gell-Mann  részesült Nobel díjban. Azt majd csak az előadásomban árulom el, hogy a kvarkoknak mi közük van a sörhöz.

A részvétel ingyenes!