Aktuális kiállítások

December 11-től a Ragyogás - Róth160 a KULT7 Galériában. December 6-tól Liminál: Jákli Zsófia festőművész kiállítása a KULT7 Laborban.

KULT7 Galéria - Klauzál tér 6.

Ragyogás - Róth160

Kiállításmegnyitó: 

December 11. CSÜTÖRTÖK 18.00

A Ragyogás kiállítás a fény, az anyag és az áttetszőség kortárs újraértelmezése. Róth Miksa ikonikus üvegablakai és mozaikjai ma is élő inspirációként hatnak: a tárlat azt vizsgálja, hogyan rezonálnak minderre a 21. század művészei, és miként maradhat a fény aktív jelentéshordozó a digitális korban.

Kurátori tárlatvezetések: 2025. december 19., péntek 18.00 óra

2026. január 8., csütörtök 18.00 óra

A megnyitón köszöntőt mond Kolocz Dóra muzeológus, a Róth Miksa Emlékház és Gyűjtemény vezetője.

Finiszázs: 2026. január 23., péntek 18.00

A kiállítás négy témája:

Anyag és fény
Transzparencia és illúzió
Ragyogás mint metafora
Dekorativitás újraértelmezve

 

Kiállító művészek:
Antalka Zsófia, Ábel Tamás, Benczúr Emese, Csonka Veronika, Januško Klaudia, Kis Judit, Koleszár Stella, Körei Sándor, Nemes Márton, Pál Bella

Kurátor: Gallai Renáta

A kiállítás megtekinthető: 2025. december 11.- 2026. január 24.

KULT7 Labor  - Király utca 11.

Jákli Zsófia festőművész kiállítása a KULT7 Laborban / Liminál.
A kiállítás megnyitója: 2025 december 06. 17:00
Exkluzív tárlatvezetés: 2025. december 20. 18:00
Megtekinthető díjtalanul: 2026. január 4.
Szeretettel várunk mindenkit Jákli Zsófia Elvira december 6.-án nyíló Liminál című kiállítására. A kiállítás december 6. és december 22. között megtekinthető a KULT7 Laborban (Király utca 11.).
A kiállítást megnyitja: Babos Krisztina tervezőgrafikus, és Radics Jakab Zsombor művészeti író. A kiállításmegnyitóra Németh Veronika készíti a művésznő ruháját.
A „Liminális terek” olyan elhagyatott, üres, szürreális tereket jelentenek, amelyek az internetes esztétikában jelentek meg 2019-ben. Az előzményei a „The Backrooms” creepy-pasztához vezethetőek vissza, amely egy 4chan nevű oldalról indult el 2019-ben, és hasonló koncepciójú fiktív helyeket ábrázol. A creepy-paszta mitológiája és kiterjedése folyamatosan bővül, rengeteg alkotás, videójáték, és film készült a témával kapcsolatban.
A backrooms eredete egy 4chan nevű oldalon található posztra vezethető vissza, a következő szöveggel (angolról magyarra fordítva):

„Ha nem vigyázol, és rossz helyen zuhansz ki a valóságból, akkor a Backroomsba kerülsz, ahol nincs más, csak régi dohos szőnyegek szaga, sárga monokróm őrület, fénycsövek hangos zümmögése és körülbelül hatszáz millió négyzetmérföldnyi véletlenszerűen szegmentált üres szoba, ahol csapdába eshetsz. Isten mentsen meg, ha hallasz valamit a közelben kódorogni, mert biztos, hogy az már meghallott téged.ˇ”
Az antropológiában a liminalitás fizikai és mentális átmenetet jelent. Szorosan kötődik ehhez a nem-hely kifejezés, amely térbeli liminális terekre utal.
A témával rengeteg pszichológiai kutatás foglalkozik. Alexander Diel és Michael Lewis tudományos kutatása a hátborzongató völgy jelenségének tulajdonítja a liminális
terek nyugtalanító jellegét. Az esztétikában a hátborzongató völgy (angolul uncanny valley) egy feltételezett kapcsolat egy tárgy emberhez való hasonlósága és a tárgyra adott érzelmi reakció között.
Véleményem szerint az emberi emlékezet erősen ide kapcsolódik. Az emlékképeink átmeneti nem-helyek a valóság és a képzelet, a jelen és a múlt között. A gyerekkori emlékképek vizuális felidézése egy üres, szürreális és nehezen definiálható liminális tér.

Ennek a megjelenítéséhez az uncanny valley jelenség eszközeit használom: a képeken humanoid játékok és figurák szerepelnek, a szem és a száj motívumai gyakran visszatérnek. A szem motívuma kettős jelentéssel bír – egyszerre idézi a megfigyeltség és a feszélyezettség érzését, miközben valójában élettelen tárgyakhoz tartozik. Hasonlóan, mint a belső emlékezet során- az ember egyedül van, mégis jelen van egy furcsa, megfoghatatlan megfigyeltség érzete – akárcsak a Backrooms teóriában, ahol a tér üressége ellenére valami idegenszerű figyel. A képeim kihalt, sötét, üres helyszíneken játszódnak- minden ott van, csak a gyerekek hiányoznak. A néző itt maga a hiányzó gyerek: passzív megfigyelő, aki mintha a tér peremén állna, emlékei és a
valóság között.
A liminalitás egyetemes tapasztalat: mindenki hordoz emlékeket, és a múltbeli önmagához ezen az átmeneti állapoton keresztül kapcsolódik. Célom, hogy a néző a képeimen keresztül közelebb kerüljön ehhez a határhelyzethez, és felismerje benne a
saját emlékeihez vezető átjárót.