Nőnap, másként, Erzsébetvárosban

Március 8-a Erzsébetvárosból nézve mást jelent, mint átadni egy nőnek egy szál virágot, meglepni egy csokival vagy az esti mosogatást ezen a napon átvállalni egy asszonytól. Mint oly sok minden a nőnap is erősen köthető a VII. kerülethez.  

A magyarországi nőmozgalmak ugyan nem Erzsébetvárosból indultak, de 1902-ben a VII. kerületi Alsóerdősor 18. szám alatt alakult meg a Budapesti Munkásnők Asztaltársasága. Ebből nőtt ki később az Országos Nőszervező Bizottság, majd szintén a kerületben, 1904. szeptember 18-án alakult meg a Magyarországi Nőmunkások Egyesülete. Az erzsébetvárosi Óvoda utca 9. alatt (ez ma a Péterfy Sándor utca) gyűltek össze azok a varrónők, kalapossegédek, gyári munkásnők, akik napi 11–12 órát dolgoztak a férfiak bérének feléért. Már a megalakulás évében ezres nagyságrendű budapesti nőmunkás-gyűlést tartottak, külön szervezkedtek a textiliparban, dohánygyárakban, fehérnemű-tisztítóknál dolgozók, és külön a szabók, kalaposok, és a cipőfelsőrész-készítők.

Nem messze innen, az Erzsébet körút 41-ben 1905-től működött a Nőmunkás szerkesztősége, a magyar munkásnők lapja. Alapító szerkesztője Gárdos Mariska volt, később Kéthly Anna vette át (1926-1938) a lap irányítását.

1910-ben a koppenhágai II. Nemzetközi Szocialista Nőkongresszuson Clara Zetkin javasolta egy nemzetközi nőnap létrehozását a választójogi agitáció érdekében. Az első nemzetközi nőnapot 1911. március 19-én ünnepelték Ausztriában, Dániában, Németországban és Svájcban, a nőnap nem pusztán a női nem ünneplésére szolgált, hanem tüntetéseken követeltek szavazati jogot a nőknek. Magyarországon először nemzetközi nőnapot 1913-ban tartottak a szakszervezeti és szociáldemokrata nőmozgalom akciónapjaként, hazánkban is jogokat követeltek meg a nők számára, ezek a nyolcórás munkaidő, a szombat délutáni szabadidő, és a gyermekágyi szabadság voltak. 1914-ben országszerte már 30 nőnapi eseményt rendeztek.

Az orosz nők 1917. március 8-án hatalmas sztrájkot kezdeményeztek „kenyérért és békéért” a háborús élelmiszerhiány miatt. Ez az esemény vezetett a nők választójogának bevezetéséhez Oroszországban, és ott március 8-át később hivatalos ünnepi dátumként fogadták el.

A Horthy-rendszer nőpolitikája nem tiltotta be munkásmozgalmi–feminista nőnapot, de a kormány a katolikus–nemzeti nőideál, a női szentek és Erzsébet királyné kultusza köré építette az államilag támogatott „nő ünnepet”. Magyarországon a nemzetközi nőnap 1948-tól március 8-tól vált hivatalos állami ünneppé, de a radikális és harcos kezdetek emlékezete fokozatosan elveszett a szegfűk és a formális munkahelyi ünnepségek között. Az ENSZ 1977-ben ismerte el március 8-át Nemzetközi Nőnapként.

Ha ma a Péterfy Sándor utcán vagy az Erzsébet körúton sétálunk érdemes arra is emlékezni, a nőnap nem virággal, csokival vagy egy átvállalt mosogatással  kezdődött, hanem VII. kerületi bérházak munkásnői és feminista asszonyai nagyon is konkrét harcával.