Húsz éve ezen a napon, 2006. szeptember 1-jén hunyt el Faludy György (Leimdörfer György Bernát József) a költő, aki egy egész századot élt végig, annak minden viharát, menekülését, börtönét, szerelmét, szabadságvágyát és kalandját magával cipelve.

A KULT7 szeptemberben két estét is a költőgéniusznak szentel: szeptember 22-én, születésének évfordulóján Faludy megkérdőjelezhetetlen hatása ad okot arra, hogy beszéljünk világpolgárságáról, életműről vagy éppen arról, miért nem hordott zoknit. Horváth Zsuzsanna tárja elénk a kivételes utat, aki 28 éve tanít magyar irodalmat. Szeptember 26-án este pedig egy különleges verses monodráma érkezik a Király utca 11. színpadára. A Tenyérvonalak c. esten Borovics Tamás, a Szegedi Nemzeti Színház színésze, mutatja be Faludy versein és regényrészletén keresztül az embert és költőt.

Faludy György az erzsébetvárosi Damjanich utcából indult, a Fasori Evangélikus Gimnáziumban érettségizett, majd Bécsen, Berlinen, Graazon és a párizsi Sorbonne-on át vezetett az útja a világba. Már ekkor megmutatkozott benne az az eltiporhatatlan szabadságvágy, amely később egész életének védjegyévé vált. Nem lehetett őt egyetlen országba, politikai rendszerbe vagy irodalmi skatulyába zárni. 1938-ban elmenekült Magyarországról: Párizs, Marokkó, majd Amerika következett. Az Egyesült Államokban katonának állt, a háború végén pedig újságíróként dolgozott New Yorkban. 1946-ban hazatért, de a történelem nem hagyta nyugodni: a Rákosi-rendszer hamis kémvádakkal börtönbe vetette. Kistarcsáról Recskre került, ahol három éven át kényszermunkatábor foglya volt. Az élet megtépázta, de bármi történt, mindig költő maradt. Amikor nem volt papír, verseit fejben írta, a rabtársak megtanulták mind, így a költemények emberről emberre vándoroltak, életben tartotta a foglyok lelkét, és ezek a sorok a drótkerítés mögül keltek szárnyra.

1956 után ismét el kellett hagynia szülőhazáját. Bécs, London, Olaszország, Málta, Kanada felé vezetett útja: Faludy életének térképe lassan egy egész földgömböt rajzolt körbe. Világpolgár volt, de soha nem lett gyökértelen. Mindig magával vitte Budapestet, Magyarországot, a magyar nyelvet, és azt az összetéveszthetetlen, csípős derűt, amellyel a történelem legabszurdabb, legszomorúbb helyzeteiben is képes volt szembenézni ezzel a világgal.

1962-ben angolul jelent meg egyik leghíresebb munkája, a Pokolbéli víg napjaim című önéletrajzi regénye, amelyben egy rendkívüli élet története egyszerre lett vallomás, kordokumentum és irodalmi kalandregény. A XX. század egyik legjelentősebb irodalmi lenyomata.

Faludy 1989-ben hazatért Budapestre. Mintha a sok évtizedes bolyongás után végre visszaérkezett volna oda, ahonnan valaha elindult, oda, amit otthonnak nevezett. Költészete, műfordításai és esszéi újra itthon szólaltak meg, munkásságát pedig 1994-ben Kossuth-díjjal ismerték el.

Faludy György nem egyszerűen túlélte a XX. századot. Végigbeszélte, végigírta, végigélte, és közben megőrzött valamit, amit sem emigráció, sem börtön, sem diktatúra nem tudott elvenni tőle: a szabadságát. 2026. szeptember 1-jén, 95 éves korában hunyt el Budapesten. Húsz év telt el azóta. De Faludy alakja ma is olyan, mintha egy regény lapjairól lépett volna elénk: elegáns, nyughatatlan, ironikus, szenvedélyes és szabad. Egy költő, aki bejárta a világot, egy író, aki megjárta a poklot.  Húsz évvel halála után a magyar irodalom egyik legkiemelkedőbb zsenije, akinek gondolataitól, költészetétől mi magunk is szabadabb emberek lehetünk.

Kapcsolódó programjaink:

Szeptember 22. 19.00

Olvasni jó! / Faludy György

https://www.kult7.hu/programok/2026-09-22/olvasni-jo-horvath-zsuzsannaval-faludy-gyorgyre-emlekezunk/

Szeptember 26. 19.00

Tenyérvonalak / verses monodráma

https://www.kult7.hu/programok/2026-09-26/tenyervonalak-faludy-xx-szazada/

Mindkét esemény Erzsébetváros lakóinak díjtalan!