Kéthly Anna életében benne van a XX. századi magyar történelem szinte minden nagy törése: a Horthy-korszak, a fasizmus térnyerése, a háború, a kommunista diktatúra, 1956 és az emigráció. De életútja nem csupán a történelem lenyomata: ő maga is alakítani akarta azt, és újra meg újra kiállt azért, amit igaznak tartott. Politikai pályájának fontos fejezetei pedig éppen Erzsébetvároshoz kötődnek. Innen indult az a rendkívüli életút, amely végül a magyar szociáldemokrácia egyik legismertebb és legbátrabb alakjává tette.

Kéthly Anna (1889. november 16. – 1976. szeptember 7.) kilencgyermekes szakmunkáscsalád második gyermekeként született. Munka mellett végezte el a négy polgárit, majd gyors- és gépírói, később könyvelői képesítést szerzett. Dolgozott konfekcióüzemben, majd a Tolnai Világlapja alkalmazottja lett – akkor még a Dohány utca 16., ma 14. szám alatt. Később Kassán vállalt magántisztviselői állást.

Fiatalon belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, és bekapcsolódott a VII. kerületi Rottenbiller utca 13. szám alatt működő Magyarországi Magántisztviselők Országos Szövetségének munkájába. Erzsébetvárosból indult politikai útja, amelynek végén Kéthly Anna a magyar szociáldemokrácia egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakjává vált.

Politikai pályája a Horthy-korszakban bontakozott ki. Az 1920-as években a VII. kerület, Erzsébet körút 41. szám alatt működő szociáldemokrata párt politikusaként 1922-ben az Országgyűlés második női képviselője lett. Az első női képviselő, Slachta Margit után ő volt az első, aki mandátumát több választáson keresztül is megtartotta.

Kéthly azonban nem egyszerűen „női képviselő” volt. A parlamentben és a nőmozgalomban egyaránt következetesen képviselte a korában progresszív szociális és esélyegyenlőségi kérdéseket. Fellépett az egészségügyi ellátás javításáért és a nők védelmében, támogatta az iskolázás kiterjesztését, valamint, hogy a tankötelezettség korhatárát 14 évre emeljék.

Újságíróként és szerkesztőként is aktív volt. A húszas években részt vett a Gárdos Mariska által indított Nőmunkás szerkesztésében, 1945 után pedig a Világosság szerkesztője lett. Politikai állásfoglalásaiban már ekkor világosan kirajzolódott az a következetesség, amely egész pályáját jellemezte. A Numerus Clausus ellen a húszas években, a zsidótörvények ellen a harmincas években, az újvidéki vérengzések miatt pedig a negyvenes években emelte fel a szavát.

A Horthy-korszakban róla terjedt el a sokat idézett mondás: „Egyetlen férfi van a parlamentben – és az is nő.” A mondat egyszerre fejezte ki Kéthly Anna határozottságát és azt, hogy a korabeli magyar politikában mennyire szokatlan jelenség volt egy ilyen súlyú női politikus.

A német megszállás után vidékre, Nógrádba vonult illegalitásba.

1945 után Kéthly Anna a Nemzetgyűlés, majd az Országgyűlés alelnöke lett, és 1948-ig töltötte be ezt a tisztséget. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt egyik legnagyobb tekintélyű vezetőjeként megpróbálta megőrizni a többpártrendszert. Ellenezte a szociáldemokraták és a kommunisták egyesülését, és inkább a polgári pártokkal keresett együttműködési lehetőséget. Ezért 1948. február 18-án az SZDP nagy-budapesti pártvezetőségi ülésén Kéthlyt és mintegy negyven, a fúziót ellenző politikustársát jogellenesen eltávolították a vezetőségből, majd kizárták a pártból. Ezzel megnyílt az út a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Magyar Kommunista Párt egyesülése előtt.

Kéthly visszavonult a politikától, de ez sem mentette meg a megtorlástól. Négy évet töltött börtönben, életfogytiglani szabadságvesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték. A nemzetközi tiltakozás hatására 1953-ban felülvizsgálták az ellene hozott ítéletet, majd házi őrizetbe került.

Az 1956-os forradalom napjaiban tért vissza a politikába. Az újjáalakult Szociáldemokrata Párt elnökévé választották, Nagy Imre kormányában pedig államminiszteri tisztséget kapott.

1956. november 4-én Bécsben, a Szocialista Internacionálé kongresszusán vett részt. Hazafelé tartva
1957. értesült arról, hogy a szovjet csapatok megkezdték Magyarország megszállását.
1958. Életében többé nem tért vissza Magyarországra.

Brüsszelben telepedett le. Az emigrációban 1964-ig a londoni Népszava főszerkesztője volt. Belgiumban halt meg 1976-ban.

Hamvait 1990-ben hozták haza, de teljes rehabilitációjára azonban csak 1994-ben került sor.

Erzsébetváros később sem feledkezett meg róla. Egykori lakhelyén, a Damjanich utca 51. számú ház falán 1996 óta emléktábla őrzi a nevét. 2001-ben pedig teret neveztek el róla a Wesselényi utca 27. és 29. számú házak helyén, a lebontott épületek egykori telkein. Különös hely ez: a tér egyszerre őrzi Kéthly Anna emlékét és a pesti zsidó gettó drámai történetének emlékezetét. A napokban a 74-es troli Nyár utcai megállója az ő nevét kapta meg.

A róla elnevezett téren 2006-ban avatták fel Kéthly Anna fejszobrát, Czinder Antal alkotását.

Kéthly Anna életéről Mészáros Márta készített filmet Utolsó jelentés Annáról címmel.

Életrajzát B. Kádár Zsuzsanna írta meg; a Kéthly Anna (1889–1976) című kötetet a Gondolat Kiadó jelentette meg 2023-ban.

Kéthly Anna a kerületben dolgozott, itt politizált, és egykori (egyik) lakóhelyét ma is emléktábla jelzi. Az emberi humanitást, az igazságot; az itteni kispolgárok, munkások, nők érdekeit védte, az ő életüket tette (volna) boldogabbá.

Ezért is lehet ő valóban a mi Kéthly Annánk.